Rendszertan > ... > Fenyőfélék > Jegenye > Jegenyefenyő

Jegenyefenyő

Abies alba

Fa Megtalálás bejelentése
Az Alpok és a Kárpátok, valamint az Appeninek és a Pireneusok hegyvidékének fenyőféléje. Hazánkban nem őshonos, gazdasági hasznosítása csekély.
Termőhelyi igénye hasonló a Lucfenyőéhez, kedveli a hűvös és csapadékos klímát. A talaj kémhatására nem kifejezetten érzékeny, meszes és savanyú talajokon egyaránt előfordul. Előnyös tulajdonsága a rendkívül magas árnyéktűrő képesség, ami miatt a korszerű szálaló erdőgazdálkodásban is könnyen alkalmazható mint a Bükk és Lucfenyő kísérő fafaja. Kérge sokáig sima marad, majd idős korban kissé megvastagszik és kis cserepekre szakad szét. Tűleveleik jellegzetessége a hátoldalukon végigfutó fehér színű légzőnyílás és a tompa csúcs. Toboza felfelé áll, hosszúkás alakú, az oldalán apró murvaleveleket láthatunk. Erőteljes oldalgyökerekből álló gyökérzete hasonlóan a Lucfenyőhöz nem hatol mélyre a talajban, de a széldöntésre kevésbé érzékeny. Faanyagából elsősorban papír és építkezési alapanyag készül. Érdekesség, hogy a föld egyik legritkább fafaja a Szicíliai jegenyefenyő, amelynek természetes élőhelyén mindössze 23 példány maradt fennt.
A Jegenyefenyő tűlevelén látható légzőnyílások
A Jegenyefenyő tűlevelén látható légzőnyílások
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)