Növényi rendellenességek

Az amatőr növénybarát minél többet járja a természetet, annál nagyobb valószínűséggel akad össze egy-egy olyan növénnyel aminek valamely tulajdonsága nem egyezik meg a határozókban található adatokkal. Az ilyen „találkozások” jelentik a növényekkel való ismerkedés legszebb pillanatait, hiszen a képzeletbeli „gyűjteményünk” ilyenkor egy olyan különlegességgel gazdagodik ami másnak nincs, teljesen egyedi és felfedezésének öröme csak minket illet. Egy ilyen találkozás után sokakban felvetődik a kérdés, hogy vajon mi is okozza ezeket a növényi rendellenesességeket. Hiszen egy amúgy lila virágú harangvirág ok nélkül biztosan nem növeszt fehér szirmokat, és a vérehulló fecskefű, amúgy négy tagú virága sem lesz „csak-úgy” alapon hirtelen 6 tagú. Hiszen aki a természet titkát lesi előbb vagy utóbb biztosan rájön, hogy ellentétben az emberi világgal itt semmi sincsen ok nélkül.

A világosabb, néha egészen fehér színárnyalat gyakori jelenség

Mielőtt belevágnánk, vegyük át sorban azokat a leggyakoribb elváltozásokat, amelyekkel a halandó természetbarát kint a terepen találkozhat.

  1. A virág színének az átlagostól való eltérése
  2. A virág belső szerkezetének megváltozása
  3. A szár alakjának megváltozása

A virág színének az átlagostól való eltérése

Nem ok nélkül került első helyre ez a fajta rendellenesség, hiszen a virágok színe olyan változatos, hogy gyakran mégy egy fajon belül sem találunk teljesen egyforma virágú egyedeket. De, kezdjük itt is az egyik legfontosabb tényezővel, mi határozza meg az, hogy egy virág színe milyenné vált az evolúció hosszú folyamata alatt: A növényeket, hasonlóan sok más élőlényhez a földgolyón, egy dolog hajtja, és ez nem más, mint a fajfenntartás. Ezért nyitja szürkületkor sárga virágait a parlagi ligetszépe és ezért utánozza a rovarokat a bangók virága. Virágaik színét a takaró (és, vagy) sziromlevelek sejtnedveiben található oldott állapotban lévő színanyagok, vagy ritkábban a sejtek alapállományában lévő színtestek (kromoplasztiszok) adják. Ezek közül az egyik leggyakoribb típus az antocianinok, amelyek különböző kémhatású közegbe kerülve különböző színnel reagálnak. (Savas környezetben vörös, semlegesben ibolyáslila, lúgos környezetben pedig kék) A fehér virágú növényeknél ritkán találunk színanyagokat, itt a virágok színét a sejtközötti járatok levegő fény-visszaverő tulajdonsága adja. Sok fajnál találkozhatunk olyan egyedekkel is amelyek virágszíne halvány, vagy teljesen fehér színű. Ezeket a példányokat valamely belső rendellenesség gátolja meg abban, hogy színanyagaikat rendesen kialakítsák. Abban az esetben, ha a virág színéért nem egy, hanem több színanyag is felelős és a növényt valami meggátolja az egyik színanyag kialakításában, akkor a virág színe az eredetitől akár teljesen el is üthet. Így akár az amúgy lila virágú zsálya rózsaszín virágú példányaival is találkozhatunk.

A virág belső szerkezetének megváltozása

Bár furán hangzik, de ez az a módosulás, amellyel még az az ember is találkozik, akit amúgy teljesen hidegen hagynak a növények, de legalább egyszer már vett rózsát a kedvesének. Hiszen a vadrózsából hosszú idők munkája során kinemesített teltvirágú példányoknál is ezt a tulajdonságot használták ki a nemesítéssel foglakozó szakemberek. Az ilyen rendellenességgel rendelkező egyedeket „Telt-virágúnak” nevezi a köznyelv, de ezen kívül találkozhatunk még sugarasodott virágú, ellevelesedett és a virágalkotók számában megváltozott tulajdonságú egyedekkel is. Telt virágúaknak nevezik azokat a fajokat, amelyek virágzatát a szokásosnál jóval több takaró, vagy sziromlevél alkotja. A sugarasodást azokra az amúgy kétoldalúan részarányú (zigomorf) virággal rendelkező fajokra jellemző, amelyeknek virága valamely genetikai elváltozás folyamán sugaras szimmetriájú lesz. Azokat a növényeket amelyeknek levelei szokatlan helyen és számban jelennek meg ellevelesedett-nek nevezzük. Sok olyan nemzetség, család van amelynek egyik fő jellegzetessége a meghatározott tagból álló virág. Néhány egyed azonban nem veszi figyelembe ezeket a szabályokat és a rendesen négy tagú virága helyett hat tagú virágot fejleszt. Egy egyeden akár olyan jelenséggel is találkozhat a szerencsés megfigyelő, hogy a rendesen 5 tagú virágok helyett 4 és 6 tagú virágokat talál egy példányon.

Megjegyzés:Ilyen példányokkal már mi is többször találkoztunk, lásd a kökörcsinekről szóló cikkünket.

A csalánlevelű harangvirág megváltozott tulajdonságú egyedei

A szár alakjának megváltozása

A szár egyik leggyakoribb elváltozása a szalagosodás (fasciatio). Ilyenkor a növény szára csak az egyik irányba fejlődik rendesen, azonban ettől még leveleket is bonthat, és termést is érlelhet. Ezek az egyedek általában hamar elpusztulnak, mivel a megváltozott tulajdonságú szár kevésbé lesz ellenálló a környezeti behatásokkal szemben.

Egy normális és egy megváltozott virág a vérehulló fecskefű egy példányán

Szerző Csengeri László
2011-03-15 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)