Növényfotózás I.

Avagy mitől lesz határozható a növényfotó

Mivel sok más növénybolond barátomhoz hasonlóan én is szeretek fényképezni és Eszterrel (barátoknak: Süni) ellentétben én csak az elektronikus növénygyűjteményemet ápolom nagy szeretettel, úgy gondoltam, hogy megosztom azt a „tudást” amit több mint 650 különböző növényfaj képnek elkészítése után én gondolok a növényfotózás rejtelmeiről.

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy nem tartom magamat valami hiper-szuper fotósnak, és azt is tudom, hogy sajnos az oldalon belül is található néhány olyan faj aminek a képét nem ajánlgatnám a National Geographic fotópályázatára. De sebaj, ezek a képek javarészt az oldal kezdetekor készültek, amikor is még nagyon nem értettem a fotózáshoz, és a gépem sem volt valami csúcsmodell. (Igaz most sem az) Azóta ezekhez a fajokhoz is igyekeztem szebb képeket gyűjteni, ha a cseréjük nem lenne macerás és hosszan tartó akkor már mindet meg is változtattam volna.

A cikkből elsősorban az fog kiderülni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy növényfotó alanya a későbbiekben is meghatározható legyen és otthon ne kelljen szörnyülködni a monitoron nyújtott látvány miatt. Aztán ha ezzel végeztünk akkor egy következő írásban jöhet a csilli és a villi, avagy mitől lesz képkeretbe illő a legegyszerűbb pázsitfű ?

Azt hiszem joggal feltételezhetem azt, hogy az oldal felhasználóinak többsége nem használ a túrázás során Nikon tükörreflexes csúcsmodellt és a legtöbbségük kompakt digitálissal fotóz. Ez nem is baj, hiszen ha elsősorban az a lényeg, hogy emlékezetessé tegyük a kirándulást, vagy megörökítsünk egy fajt az otthoni határozáshoz, akkor nekünk az alap gépek is ideálisak lesznek, sőt a legtöbb ilyen gép makró tudása közel hasonló a gyengébb optikával rendelkező nagyobbaknak. Már pedig a növényfotózáshoz elsősorban gépünk makró tudására lesz szükség….

Kompakt kontra tükörreflex

Akkor kezdhetjük azzal, hogy mitől határozható egy növényfotó:

A képlet nagyon egyszerű: akkor, ha fő morfológiai bélyegek (szár, levél, virág) jól kivehető rajta. Ez ugyebár nem valami nagy vaszizdasz, de a kivitelezése már nem is olyan egyszerű. Hiszen a növények bár nagyon hálás fotótémák mivel általában nem mozognak, így több próbálkozásra is esélyt adnak. Általában egy képbe nem igazán fér bele minden lényeges, ezért nem árt, ha külön fotózzuk a fent említett elemeket. Sokszor érdemes odafigyelni arra is, hogy a levelek hátulján nincs-e valami rejtett meglepetés, ami egy csapásra könnyebbé teszi a határozás. A biztonság kedvéért ezt is örökítsük meg.

Az egyenes pimpóról készült fotók

Sajnos gyakran találkozhatunk azzal az esettel, hogy a kiszemelt gaz olyan helyen virít, amit a fény még véletlenül sem ér. Ilyenkor nem feltétlenül kell kétségbe esni. Ha szerencsénk van és a gépünkhöz mellékelt vaku nem túl gyatra, akkor természetes fény hiányában arra is hagyatkozhatunk. Természetesen a közelképek készítéséhez ez a megoldás nem lesz elegendő, mivel ilyenkor a vaku fénye túl erős a kicsi távolság miatt, így az elkészült kép rosszabb lesz mintha vaksötétben készítettük volna. Érdemes a kompakt gépek tulajdonosainak derítőlap (akár egy fehér zsepi is elegendő) segítségével „felderíteni” a fotó tárgyát, mivel az így nyert természetes fényben a növénykénk sokkal felismerhetőbb lesz mint a vakuval.

Apropó, ha már határozható képet akarunk, akkor nem árt ha azzal is tisztában vagyunk, hogy miképpen tudunk színhű képeket készíteni: A természetben a növényeket nem mindig éri olyan verőfényes napfény amiben a herefojtó aranka is úgy csillog mint egy százszorszép. Gyakrabban szembesülünk azzal, hogy a növény árnyékban van a fák miatt, vagy felhős az ég és a nap az egész túra alatt a felhők mögé bújik. A legtöbb fotózással kapcsolatos cikk azt ajánlja, hogy mindig a legszebb fényben, a legjobb időben fotózzunk. Sajna akik az ilyeneket írják, azok nem nagyon gondolnak bele abba, hogy aki évente egyszer jut el a szlovák hegyekbe (ahol gyakran lesz viharos az idő) és éppen talál egy avarvirágot, az nem fogja azért otthagyni mert nem tökéletesek a fények. Viszont ilyen esetben is van megoldás: mégpedig a fehéregyensúllyal, kontraszttal, illetve fényerővel való variálás. Ezek az alap beállítások minden 15 – 20 ezer forintos gépeken ott lapulnak, sokszor kihasználatlanul. Pedig segítségükkel a leghidegebb fényeket is lehet melegíteni, illetve a legmelegebbeken is lehet hűteni. Azonban nem árt vigyázni, mivel ezekkel a beállításokkal néha meglepő eredményeket is kaphatunk, ha rosszul mérjük fel a helyzetet a növényünk fehér virága a kéktől a rózsaszín tartományig széles skálán változhat. Ilyenkor nem árt próbaképet csinálni (szintén jó lesz a fehér zsepi), hogy ne otthon sírjuk el magunkat a látványon. A próba lényege, hogy az általunk helyesnek gondolt beállítással egy semleges fehér felületre exponálunk, és a kapott eredményen meglessük, hogy fehér lett e a fehér. Ha fehér akkor király, fotózhatjuk a gazt, ha nem akkor korrigálunk. Fontos megjegyezni azt, hogy ha változik az idő, kisüt a nap, akkor ezt újra meg kell csinálnunk, de egy kis gyakorlattal már nem is lesz erre szükségünk.

Példa a fehéregyensúly beállításokra

Néha az sem árthat, ha egy alakfotót is készítünk a növényünkről, mivel ebből is sok minden kiderülhet. Ennek kivitelezése azonban koránt sem egyszerű mutatvány, mivel ezek a fránya növényeknek van egy sajátos tulajdonsága: ha magasak, akkor rendszerint vékonyak, ez azért is probléma, mert egy kb 5mm vastag, fél méter magas szárú és vékony levelű homokiliomról készült távoli képen nagyjából néhány fehér pötty (a virág) lesz kivehető. Ilyenkor egy nagyon egyszerű trükkhöz is folyamodhatunk: A hátizsákban nagyszerűen elfér egy A4-es fekete karton, ezt szépe berakjuk a növény mögé és mehet a fotó! (persze nagy méretű növényeknél ez nehezen alkalmazható, nem véletlenül ritka róluk a jó habitusfotó)

Nagyjából azt hiszem ennyi és meg is lennénk. Néhány jó tanács, ami nekem visszanézve az első próbálkozásokat eszembe jutott:

- Ha egy mód van rá ne mindig felülről fotózzunk, ez különösen akkor igaz, ha messziről, vagy apró növényt fotózunk Az oldalsó perspektívában készült képen a tárgy is jobban kivehetőbb, és a kép is szebb lesz.

- Ne hagyatkozzunk feltétlenül az automata fehéregyensúlyra, gyakran okoz csalódást.

- Érdemes használni a félig exponáló gombot, így sok feleslegesen rosszul sikerült képet takaríthatunk meg magunknak, hiszen az élőképet adó kompaktoknál rögtön láthatjuk ha hibás helyre fókuszál a gép.

- Ha végképp nem fókuszál az auto-hókusz-pókusz, akkor érdemes megpróbálni a következőt: Rakjunk óvatosan a növény mögé valami nagyot (kéz) úgy, hogy a természetes fényt ne takarjuk és a tárgy is hasonló fényviszonyok között legyen. Ezután próbáljunk fókuszálni, ha sikerült és befogtuk a növényt, akkor vegyük el a tárgyat. Így természetes háttérrel szép éles növényfotónk lesz.

- Szobanövényeink fotózását érdemes napos helyen, vagy ha mozgathatóak akkor kint a szabadban végezni. A természetes fény nekik és a képnek is jót tesz!

- Bármit is fotózunk gondoljunk arra, hogy más is látni szeretné később a növényt, ha egy mód van rá ne tegyük tönkre sem őt sem a környezetét a fotózással!

Megjegyezném, hogy az oldal fotóinak 99%%-a két géppel készül: egy alap Sony tükörreflexessel és egy szintén alap Sony kiskompakttal. Az utóbbit makróra, az előbbit minden másra használom. Ezek együttes értékéből talán kijönne egy rendes makró optika… (nem jönne ki)

Szép fényeket és jó túrázást minden növénybarátnak, fotósnak!

Szerző Csengeri László
2011-05-29 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)