Növények és lepkék kapcsolata, III. rész

Varjúháj fajok lepkéi

A varjúháj rendszertani besorolása:

  • Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
  • Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
  • Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
  • Nemzetség: Varjúháj (Sedum)

A borsos varjúháj (Sedum arce) erősen mérgező, emellett viszont gyógynövényként is alkalmazzák.

Hatóanyaga: alkaloidok (ennek köszönheti kellemetlen, csípős ízét), cseranyagok, flavonoidok, nyálka. Gyógyászati célokra elsősorban a virágos hajtást használják.

A népi gyógyászatban magas vérnyomásra, köhögésre, aranyérre, és sebek borogatására használták. A növény nedve enyhíti a reumás panaszokat. A modern gyógyászat kerüli alkalmazását, ugyanis használata rengeteg mellékhatással járhat. Nagy mennyiségben hányást, hasmenést okoznak, egyeseknél heves allergiás reakciót válthat ki: a száj nyálkahártyát irritálja. Alkalmazása nagy körültekintéssel, és kizárólag orvosi felügyelettel javasolt!

Borsos varjúháj népi nevei: hájfű, báránycsecs, sárgagyopár, borsos szaka, szakafű, kukacszaka, sírfű.

Kimondottan varjúhájfajokra két lepkefaj specializálódott. Közülük egyik egy görög istenség nevét viselő faj:

Az Apolló-lepke (Parnassius apollo)

Apolló lepke

  • Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
  • Osztály: Rovarok (Insecta)
  • Rend: Lepkék (Lepidoptera)
  • Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
  • Család: Pillangófélék (Papilionidae)
  • Nemzetség: Parnassiini
  • Nem: Parnassius

Az apolló-lepke igazán különleges lepkefaj. A jégkorszaki reliktumfaj kizárólag az északi-félgömb hűvösebb, hegyvidéki területein fordul elő. Mintegy 50 fajuk ismert, ezek közül hazánkban csak kettő fordul elő: A nagy apolló-lepke, és a kis apolló-lepke, melyről következő cikkünkben fogunk írni.

A nagy apolló-lepke egyedi mintázata alapján semmilyen más fajjal sem téveszthető össze, noha igen változatos megjelenésű lehet. A szárny fesztávolsága elérheti 6 cm-t is, alapszíne fehér. A hímek kisebbek a nőstényeknél. Az elülső szárnyon fekete foltok és rajzolatok láthatók, a szárnycsúcs szürkés színű. A hátulsó szárny legszembetűnőbb jellegzetessége a középen elhelyezkedő egy vagy több, hatalmas piros (esetenként narancssárga) pötty, amely a lepke legfőbb ismertetőjegye. A szárny fonákján ugyanaz a mintázat figyelhető meg, mint a belső oldalon. Az apolló-lepke másik jellegzetessége az erősen szőrös test.

Hűvös síkságok, és magashegységek jellemző lepkefaja, főként meszes talajú élőhelyeken fordul elő. A hegyvidékeken akár 200-300 m magasságban is megtalálható, dél felé haladva egyre nagyobb magasságokba húzódik.

A repülési idő június végétől augusztusig tart. A hernyó áprilistól júniusig látható, majd áttelelve csak a következő éven fejlődik ki. A fekete színű hernyó oldalán narancssárga pontokból álló sor látható. Kizárólag varjúhájfajok, elsősorban a fehér varjúháj hajtásait fogyasztják.

Az apolló-lepke Nyugat-Európában több helyen kipusztult, melynek oka nemcsak az élőhely fokozatos eltűnése, hanem a mértéktelen gyűjtés is. Gyönyörű megjelenése miatt egy időben valóságos gyűjtőhadjáratok indultak ellene. Száma mára igencsak megfogyatkozott, ezért fokozottan védetté nyilvánították. Eszmei értéke 10 000 Ft, Vörös Könyvben szereplő faj.

Egy másik varjúhájra specializálódott lepkefaj:

A Szemes boglárka (Scolitantides orion)

Szemes boglárka

  • Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
  • Osztály: Rovarok (Insecta)
  • Rend: Lepkék (Lepidoptera)
  • Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
  • Család: Boglárkafélék (Lycaenidae)
  • Nem: Scolitantides

Szárnyfesztávolsága kb. 2,5-3 cm. A szárny belső oldala sötét, némi kékes beütéssel, valamint fehér szegéllyel. A hím majdnem fekete színű, míg a nőstény inkább barnás. Az északi területeken világoskék színűek lehetnek. A fonákja fehér, nagy fekete foltjairól, és narancssárga szalagjáról könnyű felismerni.

A szemes boglárka melegkedvelő faj, a Kárpát-medencében és a Balkánon gyakori, máshol viszont csak szigetszerűen fordul elő. Sziklás lejtők, homokos rétek jellemző lepkefaja.

Kétnemzedékes faj, az I. nemzedék áprilistól júniusig, a II. nemzedék júliustól szeptemberig repül. A hernyó nyáron és ősszel fejlődik, a telet bábként vészeli át, majd a következő év tavaszán alakul változik lepkévé. Kizárólagos tápnövénye a különféle varjúháj fajok.

Magyarországban gyakorinak mondható, állománya stabil, nem védett.

Felhasznált irodalom:
  • Dr. Helgard Reichholf-Riehm
    Lepkék
    Magyar Könyvklub, Budapest (1996)
  • A képek forrása: tolweb.org
    Apolló lepke - steenslag
    Szemes boglárka - Olaf Leilinger
Szerző Kónya Kitti
2010-05-07 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)