Elveszett kincseink

Ma Magyarországon több mint két ezer növényfaj él – harasztoktól a hatalmas termetű fákig, szerény megjelenésű füvektől a különleges orchideákig. Méretükben, alakjukban, élőhelyükben rendkívüli változatosságot mutatnak. Egy dologban azonban megegyeznek: mindannyian egy összetett, bonyolult rendszer részei, mindegyiknek van szerepe. Egy faj megjelenése vagy eltűnés nagyban képes befolyásolni, megváltozatni a hazai növényvilágot – lásd korábbi cikkünket a bevándorolt fajokról.

Az évszázadok során gyakori volt a cserélődés: új fajok jöttek, véletlenül vagy szándékosan, és voltak fajok, melyek végleg eltűntek Magyarországról, sőt az egész Földről- ilyen például a magyar mézpázsit, mely endemikus, azaz bennszülött faj volt Hazánkban, és kihalásával az egész bolygóról kiveszett! Már egyetlen faj eltűnés olyan ökológiai következményekkel járhat, ami az idő múlásával hatványozódik, mivel itt egy igen komplex rendszerről van szó, így a legkisebb építőkocka kiemelése is ingataggá teheti.

Mi a kihalás? Melyik faj tekinthető kihaltnak?

Kihalás alatt azt értjük, ha egy faj utolsó példánya is elpusztul, és így az eltűnik az adott területről (ez lehet egy ország, kontinens vagy maga a Föld. Ha egy faj kihalt Magyarországról, még élhet pl. Ausztria területén). Egyes fajoknál előfordul olyan, hogy ugyan élnek még képviselői, de azok már nem szaporodó képesek-ekkor még nem tekinthető kihaltnak, de sajnos már megjósolható a faj eltűnése.

Kihalt az a faj, amelynek egyetlen példányát sem észlelték az elmúlt ötven évben.

Mi lehet a kihalás oka?

Elsősorban és szinte kizárólag az ember, illetve az emberi tevékenység: erdőirtás és telepítés, mezőgazdaság (vegyszerek, műtrágyák, földek feltörése vagy éppen felhagyása), kereskedelem, mocsarak lecsapolása, sőt a tudományos kutatások is! Nézzük meg kicsit részletesebben, miként is képes a teremtés koronája átformálni a környezetet, melyben él!

  1. Erdőgazdasági tevékenység

    Hazánkban az erdőterület növekszik, de néhány évtizeddel, évszázaddal ezelőtt még nem így volt, és törvényi szabályozás híján az vágott ki és annyi, olyan fát, amilyet akart. Magyarországon ez „csak” az erdőállományok leromlását, a sarj eredetű erdők arányának növekedést okozta, de például a brit szigeteken teljesen megváltoztatta a táj képét. A hajdani sűrű erdőségek helyét ma mocsarak és kopár hegyoldalak foglalták el, vagy telepített fenyvesek- az erdősültség aránya csupán 2 %%! (Nálunk ez több mint 20%%!)

    Másik oldalról nézve a dolgot, erdő létrehozásával is lehet kárt okozni. Elég, ha a nemes nyár ültetvényekre vagy a hetvenes években telepített erdei és fekete fenyvesekre gondolunk. Ezeknek csekély a biodiverzitása. A nemes nyár telepeket műtrágyázzák, kaszálják, talajművelést is végeznek, kevés, többnyire egyéves gyomfajok alkotják a gyepszintet, vagy rosszabb esetben invazív fajok. A fenyvesek talajára alig jut fény, a vastag tűavar nagyon lassan és nehezen bomlik le, és savanyítja a talajt. Az addig ott honos fajoknak igen kicsi az esélye…

  2. Mezőgazdasági tevékenység

    A mezőgazdasági művelés is hasonló következményekkel jár: az agyonnemesített fajták nem bírnák a versenyt a gyomokkal szemben, gyakori vegyszeres kezelésre van szükség, ami nem csak a gyomokat, hanem minden mást is kiirt. Mezőgazdasági kultúrában egyébként minden faj gyomnak számít, amit nem célzottan vetettek. A műtrágyák használata a nitrogén feldúsulást, élővizekben eutrofizációt okozhat.

    Az népesség növekedésével egyre több területet kellett művelésbe vonni, hogy ki lehessen elégíteni az igényeket. Ez azonban bizonyos élőhely típusok megváltozását is magával vonta – például a jó termőképességű löszös talajok feltörését.

    Sajnos ma sok helyen lehet tapasztalni, hogy korábban művelt földterületek állnak parlagon, érintetlenül. Ilyen esetekben jellemző, hogy nem az eredeti növényzet telepedik vissza, hanem szemfülesebb és erőszakosabb fajok, mint a selyemkóró. Ezek a növények villámgyorsan terjednek, és a meghódított élőhelyet nem engedik át másnak.

  3. Kereskedelem

    Emberi jellemvonás a kapzsiság és mohóság, a birtoklási vágy, és ez bizony sok növényfaj megfogyatkozását, sőt kipusztulását is jelenti. Emiatt kerültek végveszélybe a trópusok ritka orchideái, melyeket gyakran illegálisan csempésztek országról országra, de nem is kell ilyen messzire mennünk, hiszen kis Hazánkban is találunk (szerencsére még élő) példát a gátlástalan pénzsóvárságra: a valaha gyakori hóvirágot kénytelenek voltak védetté tenni, amíg lehetett.

  4. Élőhelyek átalakítása

    Magyarországon már a 17. század óta folyik vízrendezés, melynek során több nagy tavat, mocsarat lecsapoltak, folyókat szabályoztak, gátrendszert építettek ki. Ezen tevékenységek közül leginkább a mocsarak, tavak lecsapolása érintette érzékenyen az ott élő növényeket. Számtalan faj éppen a tőzegmocsarak eltűnésével veszett ki a hazai flórából.

  5. Növénygyűjtés

    A herbárium (növénygyűjtemény) készítés célja oktatás vagy kutatás, a természeti értékek megőrzése vagy megismerése, megismertetése. Néha azonban a lelkes gyűjtők túlzásba estek, és egyes fajokat a kipusztulás szélére sodortak.

Milyen élőhelyről mely fajok tűntek el?

Főként olyan élőhelyekről pusztultak ki fajok, melyek érzékenyek a környezeti változásokra. Ilyen élőhelyek a tőzegmocsarak (mely a szarvasmarha tartó telepek akár több száz kilométeres körzetéből is eltűnhet a nitrogén magas koncentrációja miatt), a szikes rétek és löszgyepek, melyek páratlanul értékes fajoknak adtak otthont, de mára drasztikusan lecsökkent a területük, de egyes mezőgazdasági kultúrák felszámolása is az ott élő gyomfajok eltűnésével járt (pl. len termesztés). Vannak olyan szerencsés fajok is, akik nem haltak ki, de állományaik ugyancsak megcsappantak, mint a konkoly, mely régebben a gabona közé keveredve súlyos mérgezést okozhatott, de a gyomirtó szerek száműzték a búzavetésből, a búzavirággal, pipaccsal együtt.

Mocsarak és tőzeglápok lecsapolása következtében az alábbi fajok vesztek ki a hazai flórából: tőzegrozmaring, sárkánygyökér, hosszúlevelű harmatfű, vékony gyapjúsás, sűrűlevelű békaszőlő, őszipalka, szibériai hamuvirág, fürtös lizinka, zsellérkefüzény, havasi hízóka, tompalevelű békaszőlő, tőzegkáka, csomós zöldhúr, nyári füzértekercs, hegyi pázsitliliom, havasi kisgyapjúsás, apró- és ezüstös gyékény, posvány ibolya.

Rétek, szikesek, löszgyepek fajai voltak a vetési müge, pamacslaboda, mezei gyújtoványfű, lenlevelű füzény, tavaszi pimpó, magyar mézpázsit, csepplen, duzzadt gomborka, lenfojtó aranka, szédítő vadóc, lenvadóc. Ez utóbbi négy faj az ún. lengyom-társulások tagja volt, de a len termesztés megszűnésével a speciális gyomfajok is eltűntek. A gomborkát, lenvadócot és lenfojtó arankát gyomrezervátumban sikerült újra meghonosítani.

Hegyi réteken, erdőkben fordultak elő az ágas holdruta, iszapos sás, erdei mézgabürök, minka, keskenylevelű hölgymál, egylevelű lágyvirág, komlógyertyán, bérci ribizke, havasi szirtipáfrány, árnika (ezt a fajt szintén visszatelepítették az Őrségbe, de egyelőre nincsenek konkrét adatok a sikerességről).

Növényfajok besorolása, avagy mi is az IUCN?

A Természetvédelmi Világszövetséget, az IUCN-t 1984-ben alapították, azzal a céllal, hogy különböző országok, szervezetek, hivatalok egymással karöltve, a civileket is bevonva, megőrizzék a természet értékeit, Földünk diverzitását.

Az IUCN megőrzendő kincseinket kategóriákba sorolja, pl. védett területek esetében szigorúan védett terület, vadon, nemzeti park, emlékpark, stb., illetve a növényeket és állatokat osztályozza a veszélyeztetettség mértéke szerint.

A veszélyeztetett növény és állatfajokat a Vörös Lista foglalja magába, melyen belül az alábbi kategóriákba illesztik be a fajokat:

  • EX = kipusztult (extinct)
  • EW = a természetben kipusztult (extinct in the wild)
  • CR = kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered)
  • EN = veszélyeztetett (endangered)
  • VU = sebezhető (vulnerable)
  • NT = veszélyeztetettség közeli (near threatened)
  • DD = adathiányos ( data deficient)
Szerző Szuromi Eszter
2011-06-17 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)