Az év fája 2011-ben: a Tiszafa

A 2010-es év fájáról szóló cikkünkben már írtunk arról, hogy kik és miként döntenek arról, hogy egy adott évben melyik fa birtokolja az "év fája" címet, idén ezt a címet a tiszafa (Taxus baccata) kapta meg.

A tiszafa helye a rendszertanban:

  • Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
  • Osztály: Fenyők (Pinopsida)
  • Rend: Tűlevelűek (Pinales)
  • Család: Tiszafafélék (Taxaceae)
  • Nemzetség: Taxus (Tiszafa)

A tiszafa viszonylag kis termetű fafaj, magassága 10-25 méter között változik. Törzse alacsonyan elágazik, szétterül, sőt előfordul olyan is, hogy több példány olyan mértékben összenő, hogy egy fának tűnnek. Kérge nagyobb, hártyaszerű pikkelyekben, lapokban vagy csíkokban válik le, szép vörösesbarna színű. Sötétzöld, fényes tűlevelei egyesével állnak. A tűk laposak, körülbelül 3 cm hosszúak, néhány mm szélesek. Végük kihegyesedő, de nem szúrós. A zöld színű hajtásokon fésűsen állnak. Apró, tojásdad rügyei zöld színűek. A tiszafa kétlaki növény, vagyis két különböző példányon élnek a hím és nővirágok. A hímvirágok (porzós virág) 3-4 mm méretűek, sárga színűek, gömbölyűek egyesével vagy füzérkékben nyílnak. A nővirágok (termős virág) kisebbek, csupán 2-3 mm-esek, zöld színűek, kúposak. A virágzás ideje március vége vagy április eleje. A tiszafa hímvirágának pollenje okozhat allergiát, sőt bizonyos, érzékeny állatok számára akár halálos is lehet nagy mennyiségben (ezért kötötték be régen Angliában a lovak orrát, mikor virágzott a tiszafa). Termése tulajdonképpen nincs, ugyanis nyitvatermő. Magja apró, 5-6 mm-es, egy kicsinyített vörös tölgy makkra hasonlít: alja lapos, csúcsa kihegyesedő, hordó alakú. A magot eleinte zöld, majd pirosra érő, húsos magköpeny öleli körbe, úgy hogy a mag csúcsa kilátszik belőle. A mag augusztus szeptemberben érik, átfekvő (az érés évében nem kel ki). Fája színes gesztű: a szíjács sárgás fehér, a geszt vörösesbarna színű. Nehéz, kemény, de mégis rugalmas. A leglassabban növekvő európai fafaj.

A tiszafa termése Nemcsak lassan nő, hanem nagyon hosszú életű is. Európa legidősebb tiszafája a Skóciai Fortingall település temetőjében található meg. Eredetileg mintegy 16 méter volt a törzskerülete, de hála a szuvenírgyűjtő turisták ténykedésének, mára több darabra hasadt. Mielőtt az egész fát apránként elhordták volna a gyűjtögető hajlamú emberek, kőfallal vették körbe. Korát egész pontosan nem ismerik, de legalább kétezer éves, és még nagyon jó az egészségi állapota.

Magyarországon elsősorban parkokban találkozhatunk vele, különböző változatait szívesen ültetik. Természetes környezetében ma már alig néhány helyen találkozhatunk vele. A tiszafa nemcsak a leglassabban növő fenyőféle, hanem a legárnyéktűrőbb is. Mészkedvelő bükkösök, gyertyános tölgyesek második koronaszintjében szokott előfordulni. Hazánkban igazi különlegességként tartják számon a szentgáli tiszafást. A Bakonyban található Miklós Pál hegyen egy 213 hektár fokozottan védett területen él Közép-Európa legnagyobb tiszafása. Bár a tiszafák száma egyre csökkenőben van, még most több mint tízezer példány él ezen a területen. A Bükk-hegységben is él vadon, de közel sem ekkora területen. A fák pusztulásának oka egyrészt a növekvő vadállomány, illetve a bükk gyorsabb növekedése, s bár a tiszafa árnyéktűrő, mégis szüksége van fényre. Magyarország legnagyobb tiszafája Hencsén, Somogy megyében él, törzskörméret 437 cm és majdnem 17 m magas! A tiszafa több babona és néphiedelem alakja. Az emberek hamar észrevették, hogy mérgező növény, bár egyes állatfajok nem egyformán reagálnak a méregre ( a lovak, mint már említettük, sokkal érzékenyebbek). A tiszafának, a piros magköpenyt leszámítva, minden része erősen mérgező, akár halált is okozhat! Télen négyszer több hatóanyagot tartalmaz, mint nyáron. Leginkább a mag jelent veszélyt, mivel a magköpeny fogyasztása közben véletlenül le lehet nyelni. Sajnos elég gyakran fordulnak elő gyermekmérgezések, mikor a kicsik a szép piros bogyóval együtt a magot is megeszik! Gyógyászatban viszont használják ezt a növényt, állítólag a rák gyógyítására is alkalmas. Ezek viszont laboratóriumi körülmények között létrehozott gyógyszerek! Nemcsak orvosi felhasználása van: szép rajzolatú, színű fájával a fafaragók és intarzia készítők dolgoznak, rugalmassága miatt pedig remek íjak készíthetőek belőle ( a magyarok félelmetes visszacsapó íjának is ez volt az alapanyaga, és Ötzi mellett is tiszafa íjat találtak).

És hogy tulajdonképpen miért lett az év fája? Mára természetes állományai nagyon megritkultak, a Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN „sebezhető” kategóriába sorolja, kihalással fenyegetett faj. Magyarországon a közelmúltig védett volt, most azonban már csak egyes állományai kapnak oltalmat.

Szerző Szuromi Eszter
2011-03-16 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)