Az év fája 2010-ben: az Ezüsthárs

1989-ben indult Németországban az „Év fája” mozgalom, melyhez később csatlakozott Ausztria és Svájc is. A program keretében remek alkalom nyílt egy kiválasztott faj megismerésére. A német minta alapján hazánkban is megvalósították ezt a mozgalmat, így 1995-ben megalakult a magyar Év Fája Kuratórium.

A kuratórium elsősorban azokat a fontosabb fajokat helyezte előtérbe, amelyeknek komoly erdészeti és ökológiai szerepe van, de a számuk igencsak megcsappant. A mozgalom keretében lehetővé teszik, hogy az emberek megismerhessék a hazai fafajokat, és tehessenek valamit a védelmük érdekében. Minden évben a berlini magyar nagykövetség előtt elültetésre kerül az adott év fájából egy példány.

Noha a hazai Év fája mozgalom a szakmai körökben még kevésbé került a figyelem középpontjába, egyes szervezetek igen nagy érdeklődést tanúsítanak a mozgalom iránt.

Hazánkban 1996-ban választottak először egy fajt év fájának. Az alábbiakban az eddig megválasztott fajok listáját olvashatjuk.

  • 1996. – Madárcseresznye
  • 1997. – Kislevelű hárs
  • 1998. – Vadkörte
  • 1999. – Hegyi szil
  • 2000. – Barkócaberkenye
  • 2001. – Bibircses nyír
  • 2002. – Molyhos tölgy
  • 2003. – Hegyi juhar
  • 2004. – Fekete nyár
  • 2005. – Közönséges boróka
  • 2006. – Magyar kőris
  • 2007. – Szelídgesztenye
  • 2008. – Törékeny fűz
  • 2009. – Mézgás éger
  • 2010. – Ezüsthárs

2010 választottja

Az idei éven az ezüsthárs (Tilia tomentosa) kap kicsivel több figyelmet. Ezüsthárs

Az ezüsthárs rendszertani besorolása:

  • Osztály: Kétszikűek (Plantae)
  • Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
  • Család: Mályvafélék (Malvaceae)
  • Alcsalád: Hársfaformák (Tilioideae)
  • Nemzetség: Hársfa (Tilia)

Az ezüsthárs eredeti hazája Délkelet-Európa és Kis-Ázsia, ám napjainkban egyre több helyen előfordulhat. Gyors növekedése, jó szárazságtűrő képessége, és szabályos alakja miatt, igen kedvelt díszfának számít, gyakran találkozhatunk vele városi parkokban, ligetekben.

Magas termetű fa, elérheti a 30-35 métert is. Törzse egyenes, kérge fiatal korában sima és ezüstszürke, később azonban sötétté válik, és hosszanti irányban repedezik. Lombkoronája szabályos, kúp alakú. Az ezüsthárs különös ismertetőjegye a rügyeken, hajtásokon, a levélfonákon és a termésen megfigyelhető puha bársonyszőr, emiatt az egész lombozat ezüstszínben pompázik. A levél tojásdad alakú, csúcsa hegyes, széle fűrészes. Színe felül olajzöld, a fonákja ezüstös árnyalatú. A párolgás csökkentése érdekében forró napokon a levelek élükkel fordulnak a Nap irányába. Virága júniusban nyílik, sárga színű, bódító illatú. Termése toktermés.

A hársfatea kedvelt gyógytea, a spanyolnátha, a reuma, a köszvény gyógyszere. Nyugtató hatású, jó a szívzavarok ellen is. Az ezüsthárs virágából azonban nem ajánlott teát főzni, mert az apró szőrök allergiát okozhatnak. Méze viszont sokkal jobb a többi hársénál, és semmilyen allergiás reakciót nem vált ki.

Szerző Kónya Kitti
2010-05-19 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)