A kökörcsinek

Március idusa van, egyre többet süt a Nap, sugarainak ráadásul ereje is van. Már régen előcsalogatta a hóvirágot, az agyagos patakpartokon martilapu aranysárga virágai, mint olvadt aranycseppek csillognak, a mogyoró sárgás barkáiból pedig felhőkben kel útra a virágpor a szélben. A napok már nem olyan kurták, a levegő is egyre melegebb, lassan mindenütt megindul az élet. Sorban jelennek meg a tavaszi virágok: a törékeny galambvirág, az illatozó ujjas és odvas keltike, a vidám bogláros szellőrózsa, a lilában vagy rózsaszínben pompázó tüdőfüvek-és még számtalan faj. A szűk, árnyas völgyekbe is eljutnak a napsugarak, a nyílt réteken pedig valósságos szín-kavalkád bontakozik ki. Mégis, e hónap legelegánsabb növényei az arisztokrata megjelenésű kökörcsinek.

A kökörcsinekről általában

A kökörcsinek (Pulsatilla) a Boglárkák rendjébe (Ranunculales), ezen belül a boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartoznak. Ebbe a családba nagyon sok faj tartozik, szín-és formaviláguk igen változatos. A hérics,a sisakvirág, az iszalag vagy a szarkaláb mind ide tartozik.

Hazánkban öt kökörcsin faj fordul elő, kivétel nélkül mind védett:

  • Fekete kökörcsin Pulsatilla pratensis subsp. nigricans: bókoló virágai sötétlila színűek.
  • Leánykökörcsin Pulsatilla grandis: halványlila virágai kehely alakúak.
  • Tátogó kökörcsin Pulsatilla patens: a leánykökörcsinhez igen hasonló faj.
  • Hegyi kökörcsin Pulsatilla montana: a fekete kökörcsinhez annyira hasonlít, hogy alig lehet őket elkülöníteni.
  • Magyar kökörcsin Pulsatilla pratensis subsp. hungarica: fokozottan védett faj. Szennyes ibolya leplei bókoló virágot alkotnak.

Fekete és leánykökörcsin

Ezen kívül még számtalan hibrid fordulhat elő. Az egymáshoz közeli populációknál előfordul, hogy kereszteződnek, spontán hibrideket hoznak létre. Például, ha fekete és leánykökörcsin virágzik egymás szomszédságában, a rovarok könnyen összeporozzák a két fajt, és létrejön egy új faj, ami mindkét szülő tulajdonságait viseli-például egy bókoló virágú, halványlila példány vagy egy kehely alakú, de sötétlila leplű keverék.

A magyarországi fajok a lila valamely árnyalatában pompáznak, de külföldön találkozhatunk fehér vagy akár sárga virágú kökörcsinekkel is. Leveleik tenyeresen összetettek, szeldeltek. Száruk egyenes, felálló, nem ágazik el. A virágok magányosak. Hat, hegyes csúcsú lepellevél alkotja őket. A számtalan élénksárga porzó szép kontrasztot alkot velük. A csészelevelek úgynevezett fellevélörvvé módosultak, mintegy gallért alkotva a virág alatt. Az egész növény puha, selymes, fehér szőrbunda borítja. Bár a gallérral kiegészítve e prémbunda rendkívül elegáns megjelenést kölcsönöz viselőjének, elsősorban mégsem esztétikai okokból „viselik”. Célja sokkal inkább a növény védelme, a kökörcsinek ugyanis kora tavasszal virágoznak, amikor nem ritkák a reggeli-éjszakai fagyok. Vastag „kabátjuk” a hideg ellen nyújt védelmet számukra. A kökörcsinek termése sok, repítőkészülékes magból álló aszmagcsokor. A magokhoz szőrös, csavarodott szár csatlakozik. Az érett terméseket a szél szétfújja, magokat pedig a szár, mintegy dugóhúzóként fúrja be a földbe.

A kökörcsinek nem csak védettek, hanem mérgezőek is. Régen használták gyógynövényként, de csak is külsőleg. Ma már egyáltalán nem gyűjtik. Többféle méreganyagot tartalmaz, például ranunkulint és anemonint. Ismert néhány népi neve, például a tikdöglesztő, ez minden bizonnyal mérgező voltára utal, vagy a szőrös tulipán ( bár ez rendszertanilag nem helyes, mert a tulipán egyszikű, míg a boglárkafélék kétszikűek).

Ez a cikk részletesebben a fekete és leánykökörcsinnel foglalkozik. Bár majdnem negyven fajt tartok számon lakóhelyem környékén, ez a két faj az igazi kedvencem. Immár több, mint tíz éve gyűjtök adatokat a fekete kökörcsinről. Hét éve pedig harcolok is értük.

Fekete kökörcsin Bátor környékén

Bizonyos szinten mindig is érdekeltek a növények, de soha nem mélyültem el a latin nevekben, rendszertanban vagy részletesebb tanulmányozásukban. Az első faj, amivel valóban foglalkoztam, a fekete kökörcsin volt. Persze volt egy szegényes listám, akkor, 2000-ben három fajjal: a bíboros kosborral, a magyar kőhúrral, és az újonnan felfedezett fekete kökörcsinnel. Teljesen véletlenül találtam rájuk, egy olyan sziklalejtőn, ahol az év minden szakában sokat mozogtam, de eddig elkerülte a figyelmemet. Március 18. volt, elég hideg, de napos idő. A elhúzódó tél miatt későn ébredt a természet. Én csak néhány féldiónyi, selymes gombócot találtam, és rögtön behatároztam leánykökörcsinnek ( akkor még nem ismertem túl sok fajt!). Mindenesetre megszámoltam-17 példány volt. Persze ez, és a következő néhány adatai meglehetősen pontatlanok voltak, de az látható volt, hogy növekszik az állomány.

A következő években újra és újra megszámoltam a „leánykökörcsineket”: 2001-ben 28, 2002-ben 67 szál volt. Eközben beléptem az iskolai Zöldszíves csoportba, és már kezdtem utánaolvasni a dolgoknak, alaposabb munkát végezni. Így derült ki a tévedés is. A csoport egyébként 2003-ban meglátogatta és megszámolta a virágokat. Ez az első pontos adat: a parcellákra osztott területeken 128 példányt találtunk. Ettől kezdve sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a növényeknek, és a környéken is sokkal többet jártam felfedező útra.

2004-ben még mindig elég soványka volt a listám, egész pontosan három olyan fajt írtam hozzá, ami eddig is élt a környéken, de eddig nem ismertem: a bársonyos kakukkszegfűt, a kék szamárkenyeret, és a hóvirágot (ami akkor nem volt ugyan védett, de én így tudtam, és lelkes voltam, hogy újabb fajjal gazdagodott a lista). Később, a nyár folyamán több vadvirágot is felvettem a nyilvántartásba.

Eddig az évig a legnagyobb probléma az volt, hogy két, falubeli idős hölgy kapával nekiesett a kökörcsineknek, hogy a kertjükbe telepítsék őket. Mi figyelmeztettük őket, hogy ezek védett fajok, nem lehet csak úgy kiásni. Bár ezután nem is ásták ki, sajnos mégis elpusztultak, mert a gyökereket elvágták.

2004-ben viszont feltűnt egy új, mindennél veszélyesebb ellenfél: a rali. Voltak már a környéken versenyek, de azoknak nem Bátor szélén volt a startpontjuk, hanem három kilométerrel odébb. Most azonban úgy döntöttek a szervezők, hogy ideje új pályákat meghódítani, és a faluba vezető keskeny, kanyargós út remeknek tűnt. Hogy mi a versenyek következménye, már volt szerencsém látni: szeméttel borított hegyoldalak, letiport élőhelyek, új ösvények. Nagyon is el tudtam képzelni, hogy milyen hatással lesz egy ilyen esemény a kökörcsinekre. Az élőhelyük ugyanis pont az út mellett volt, egy meredek, teraszos-füves, napsütötte lejtő, ahonnan az utat mindkét irányban pompásan be lehetett látni.

A versenyt megelőző napon megszámoltam a kökörcsineket: 178 példányt találtam. Ez volt április 3-án. Másnap délután, miután az utolsó futam is lezajlott, és szétszéledt a közönség, elmentem felmérni a károkat. Négy tövet teljesen kitapostak. 76 hervadt szálat találtam-ezeket vagy leszedték, és ott hagyták, vagy letaposták. Szomorú látványt nyújtott a rengeteg halott virág.

2005-ben nem voltam otthon a virágzás alkalmával.

2006. tavasza volt, és újra megjelentek a ralit hirdető plakátok. Persze ismét a virágzás idejére esett a rendezvény. Előtte való nap ismét kimentem, hogy lássam, felmérjem az állományt: 153 példány 154 virága nyílt. A szokatlan jelenségről jegyzőkönyvet készítettem (sajnos nem volt fényképezőgépem). Mindkét virágnak volt saját fellevélörve. Az egyiket hat, a másikat kilenc lepel alkotta. Egyforma nagyok voltak, és nem tértek el a többi virág méretétől sem-vagyis attól eltekintve, hogy kétfejű volt, teljesen átlagos példány. Kíváncsi voltam, hogy vajon mindkét virág megtermékenyül-e és ha igen, hoz-e magot? Örökíti a mutációt? Ha megjelölöm, hogy jövőre is könnyen megtaláljam, vajon akkor is két virága lesz?Egyáltalán mi okozta? Végül is nem sikerült megtudnom, mert a másnapi érdeklődés áldozata lett, húsz másik szállal és két tővel egyetemben. Ráadásul mindent szemét borított. Mivel gyanítottam, hogy a szervezők nem szívesen kapaszkodnak fel ide, inkább fogtam egy szemetes zsákot, mindent összeszedtem, és hazavittem. A többi hulladékot szépen összegyűjtötték fekete műanyag zsákokba-amit aztán az útzséli bokrok jótékony takarásában helyeztek el.

2007-ben a szokásos módon történt minden: kiplakátolták és megrendezték a versenyt, én a verseny előtti napon számoltam, utána a károkat mértem fel. Annak dacára, hogy egész kevés néző választotta ezt a helyet kilátónak, jókora kárt okoztak ismét: 53 szálat találtam elhervadva, két tövet pedig kitaposva. Az egyikre úgy léptek rá, hogy gyökerei öt-hat centi mélyen kiszakadtak a földből. Nem hiszem, hogy következő évben virágzott. Egyébként a példány szám nőtt: ebben az évben 229 fekete kökörcsin nyílt (a verseny előtt). A kétfejű „szörnyecske” nem virított. Attól tartottam, hogy annyira megsínylette az előző év eseményeit, hogy soha többé nem fog virágozni.

2008-ban csakúgy megrendezték a futamokat, mint előtte. Újra számoltam-378. Újra letiporták. Ráadásul úgy, hogy a szervező azt mondta, oda nem lehet felmenni. Reggel legalábbis ezt válaszolta, mikor megkérdeztem. Ehhez képest délben vígan hemperegtek saját szemetükben a „nézők”. Viszont virágzott és épen maradt a dupla virágú példány. Sajnos csak írásban tudtam dokumentálni. De legalább megvolt a remény, hogy jövőre újra virágzik, és végre lencsvégre kaphatom.

Mutáns virágú kökörcsin

2009-ben, végre nem haladt el a kökörcsinek élőhelye előtt a verseny. Egy évben háborítatlanok maradtak. Viszont a számolásnál valami furcsára figyeltem föl. Bár idén ismét nem jelent meg a kétfejű kökörcsin, rengeteg más, látható rendellenességgel találkoztam. Egyes példányok leplei hasadtak vagy hiányosak voltak. Másoknál hiányos volt a lepelkör, vagy épp ellenkezőleg: számuk jelentősen több volt, mint hat. És néha még csak nem is hat vagy három többszöröse, hanem például 13.

Vannak úgynevezett ökológiai mutatók, amelyek egy-egy növény igényeit jelentik. Ilyen ökológiai mutató a Z-érték is, ami a zavarástűrést mutatja. Egytől ötig osztályozott skálán az ötös a degradációt kedvelő fajokat jelenti-például az angol perjét vagy a földi bodzát. Az egyes kategóriába tartoznak a degradációt nem tűrő, érzékeny fajok-például a kökörcsinek. Magyarországi állományaik is ezért csappantak meg: élőhelyeiket, a nyílt pusztákat, legelőket, gyepeket, sztyeppeket felégették, felszántották, vagy egyszerűen a túllegeltetés miatt tűntek el innen védett, ritka növény kincsek.

Az tehát tény, hogy a kökörcsin nem tűri a bolygatást. Az pedig szintén, hogy a rali nézőközönsége igencsak zavaró tényezőnek számított. Figyelmetlenségük folytán megtaposták, letörték a virágokat. Mindezt virágzás idején. Persze nem lehet egyértelműen és kizárólag a ralit, illetve a nézőket felelőssé tenni a megjelenő mutációkért-de az biztos, hogy a normálistól eltérő növekedés, virágfejlődés csak mostanában jelentkezett ebben az állományban. Úgy helyes a megállapítás: az autóverseny más környezeti tényezőkkel együtt okozhat fejlődési rendellenességet.

Jelenleg 36 védett környékbeli faj adatait próbálom gyűjtögetni, és magukat a növényeket megóvni a veszélyeztető tényezőktől. Mert nem egy fajt fenyeget a kökörcsinekéhez hasonló sors: például a Szent László-tárnics élőhelyét egyszerűen felszántották az ősszel. A leánykökörcsin és tavaszi hérics „lakta” dombra pedig átterjedt egy felügyelet nélkül hagyott tűz, és leégett. A tarka nőszirom pedig hamarosan eltűnik, mert egy erdőfelújításban virágzott eddig, ami lassan záródik.

Leégett leánykökörcsin

Néhány szó a többi hazai kökörcsin fajról

Tátogó kökörcsin - Pulsatilla patens

Tátogó kökörcsin A Fekete és Leány kökörcsinnel ellentétben a homokos talajú erdőket és legelőket kedveli. Magányosan álló virágait 6 sötétlila lepellevél alkotja. Érdekesség, hogy ez a növény Kínában, Kanadában és az USA-ban is őshonos.

Hegyi Kökörcsin - Pulsatilla montana

Hegyi kökörcsin Köves sztyepplejtők évelő növénye. A szár végén magányosan bókoló, feketés-lila színű virágai és apró termete miatt összetéveszthető a Fekete kökörcsinnel. Egy kis odafigyeléssel azonban könnyen elkülöníthetjük őket egymástól hiszen a Fekete kökörcsin lepelleveleinek csúcsa a szár felé visszahajlik, a Hegyi kökörcsiné viszont nem.

Magyar kökörcsin - Pulsatilla flavescens

Magyar kökörcsin A Nyírség benszülött vadvirága. Magányos virágai bókolók, sötét-szennyeslila színűek. Napjainkra alig 10 lelőhelye maradt fennt, köszönhetően az invazív növények terjedésének, a régi gazdálkodási módok megszűnésének. Ez a növény szerepel a Európai Unió élőhelyvédelmi programjában.



A többi hazai kökörcsinfajról készült képek forrása:

  • Tátógó kökörcsin - Virók Viktor
  • Hegyi kökörcsin - Szabó József
  • Magyar kökörcsin - Bogoly János
  • carpathianbasicspecies.eu
Szerző Szuromi Eszter
2010-04-02 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)