Ébred az erdő

Egy hónappal ezelőtt már írtunk azokról a növényekről, amik kora tavasszal virágozva reménnyel töltik el a tél után ébredező természetet. Szerencsére úgy néz ki, hogy most már mértanilag, időjárásilag és egyébként is minden tekintetben megérkezett a hamisítatlan tavaszi időjárás a meleggel, méhekkel, zöldellő fákkal és cseresznyevirágzással. Aktuális cikkünkben a középhegységi erdők áprilisban virágzó fáiról, cserjéiről lesz szó.

Vadörte virágrügyek

Hasonlóan a hóvirághoz, a tavaszi erdőknek is van egy olyan faja, amely látványos virágpompájával az összes többi felé emelkedik. Aki ilyentájt autózik, vagy ne adj Isten túrázik az erdőben annak biztosan feltűnik, hogy a frissen kizöldült erdőből néhol mint miniatűr fehér cukorsüveg emelkedik ki egy két fa. Ez a faj nem más mint madárcseresznye, tudományos nevén Cerasus, vagy Prunus avium. Joggal felvetődhetne a kérdés, hogy a többi állományalkotó fafaj virágait miért nem láthatjuk ennyire látványosnak. A válasz pedig nagyon egyszerű: a bükk, tölgy, gyertyán virágai szél beporzásúak, majdhogynem a lombfakadással egy időben nyílnak és a színűk zöld-zöldessárga, így nem valami feltűnő jelenségek. Egyébként az erdei tisztások, utak szélén gyakori mirabolán, vagy vadszilva is ekkor bontja látványos fehér virágait, de ez a faj szinte soha sem található meg a zárt erdőben. Nem úgy mint a másik két vadgyümölcsünk a vadkörte és vadalma, amik az aktuális erdészeti politika miatt is előnyös helyzetbe vannak, így gyakran láthatjuk virágzó példányaikat.

A már fent említett gyakori erdőalkotó fajok védelmében azért nem árt megjegyezni, hogy bár virágaik nem túl feltűnőek, a tavaszi rügyfakadás tekintetében nekik sincs okuk a szépségre panaszkodni. . Ilyen faj például a hazánkban megtelepített Vörös tölgy is, melynek ugyan nem túl díszes virágai vannak, de a rügyfakadáskor még apró és molyhos-vörös színű levelek szemet gyönyörködtetőek tudnak lenni. Ezzel a baj csak az, hogy néha 10-20 méter magasról mosolyognak ránk az ágak végéről. Szintén zöld színű virágaik vannak a hazánkban is őshonos juharféléknek, de a rügyfakadás és a fiatal levelek kibomlása szintén nagyon látványos tud lenni.

Más a helyzet az erdei életközösség apró fatermetű lakóinál, a cserjéknél és bokroknál. (bokornak nevezzük azokat a fajokat amelyeknek szára a talaj felszíne felett nem sokkal elágazik, cserjéknek nevezzük azokat amiknek szára közvetlenül a talaj felszínén ágazik el, így nem rendelkezik törzzsel) Itt a virág akár nemzetségen belül is elkülönítő jelleg lehet (som, galagonya), így nem árt jól megfigyelni.

Látványos virágrügyek, 1.gyertyán, 2.vörös tölgy, 3.korai juhar

Ha szín szerint osztályozzuk a leggyakoribb cserjéket, akkor rájövünk, hogy egy-két kivétel nélkül mindegyik fehér virágszínnel rendelkezik. Köztük a legkorábban a kökény virágzik, melyet gyakran említenek bokornak sőt, a kertészetekben is így árulják, valójában azonban cserje szárral rendelkezik, így rendes törzse nincs.

Szintén ilyenkor ölt hófehér ruhát a cseres-tölgyesek éppen fakadó rügyei alatt a galagonya nemzetség két tagja, az egybibés és a cseregalagonya. Bár virágba borult hajtásaik a vázákba kívánkoznak, nem árt vigyázni vele, mert vékony tövisei fájdalmasat szúrnak, ráadásul ha valaki érzékeny rá, komoly gyulladást is okozhatnak.

Szerző Csengeri László
2011-04-18 00:00:00
Online növényhatározó - Néhány jog fenntartva! (CC-BY-SA 3.0)